2007. július 14., szombat

Nemszeretem dolgok - meg amiket enni szoktam

Apa mindennek utánanézett, mit kell adni egy nyúlnak. De én nem. A kettőnk elképzelése így aztán nem mindig esik egybe... Vizet kapok (még szép!), ebben megegyeztünk könnyen. (Bár Apa azt mondja, hogy még mindig vannak emberek, akik nem adnak vizet a rágcsálóiknak meg a nyulaiknak. Mondanak mindenféle ostobaságot: hasmenést kapnak, fellökik a tálat, stb. HÜLYESÉG! Tessék vizet adni nekik! A hörcsögöknek is! A tengerimalacoknak is! Minden nyúlnak is! A deguknak is! Számtalan önitatót lehet kapni, olyat is, amit a deguk sem tudnak szétrágni, és a nyulak sem leszerelni (:o) Na, ennyit erről, mert csak felidegesítem magam, hogy mennyi állat szenved a gazdája ostobasága miatt... )

Szóval, a meccsek akkor kezdődtek, amikor Apa ide hozott, és megállapította, hogy girnyó vagyok. (Naná, a pufi tengerimalac-kölykökhöz képest!!! Amúgy tök jól néztem ki.) Mindegy, ő a fejébe vette, hogy felhízlal. Adott is többféle szárazeleséget, egyszerre két tállal is volt előttem mindig. Én persze szerettem. :o) Lassan le is szoktam a szénáról. Naná, ettetek már szénát? A kis színes darabkák sokkal jobban ízlettek. Amikor Apa észrevette, hogy a szénám nem igazán fogy, elkezdett sokkal kevesebb szárazkaját adni. De én nem adtam fel, csak nem ettem szénát. Most komromisszumos megoldásnál tartunk: Apa olyan szárazeleséget vesz nekem, amibe eleve bele van keverve a széna (J. R. Farm Törpenyúl Prémium), és nem csak a kedvenc színes darabkáim vannak benne. Hát jó, ha nem sikerül kipöccentenem a széna-darabkákat, akkor bekerül a számba egy-egy... De apa genyó: nem ad új kaját, amíg el nem fogy a tálból minden. Így most kicsit körülményesebb, mert a szénadarabokat el kell rejtenem ide-oda: az alomtál alá szoktam tömködni őket, meg a ketrec sarkaiba. Apa nem mindig veszi észre... :o)
Ja, még egy másik szárazkaját is kever Apa a menümbe, ez a Prestige Cuni Indoor. Azt mondja, ezt azért kapom, mert alacsony az energiatartalma, mivel hogy szobanyulaknak tervezték. Mindegy, ízlik.

Kapok még ezt-azt, van, amit szeretek, és van, amit nem. Rögtön itt az agyaggolyó. Apa szerint tele van ásványokkal, meg minden félével, amikről nem hallottam, de Apa szerint hasznos. Én persze útálom, csak a színes "borítását" ettem le róla. Azóta itt lóg a ketrecemben, nem is tudom, minek, már tök poros... Erre a sorsra jutott az az ásványi tömb is, amiról csak a szárazvirág borítást ettem le. Emiatt mondjuk Apa nem nagyon izgul, mert azt mondja, hogy ha egy nyúl jó minőségű és teljes értékű szárazeleséget kap, akkor nem kell feltétlenül "kiegészítőket" ennie. Azért próbálkozik...
(Teljes értékű egy eleség, ha minden tápanyagot tartalmaz, amire az állatnak, aminek készítették, szüksége van. Itt nálunk a kutyák is ilyet esznek. Szerintem büdös. De ők szeretik.)

Na, ez az a bizonyos agyaggolyó. Apa betette a tálamba. Ki kellett pöckölnöm... :

Nincsenek megjegyzések: