Ahol élek: amikor a kertben vagyok

Apa először a kert egy zárt részén csinált nekem kifutót. Első nyáron és ősszel itt is voltam. Aztán télre beköltöztem Apához és a kutyákhoz a házba. Ez sokkal jobb, mint kint, mert mindig látom, ki mit csinál, és nem érzem egyedül magam. Van bent egy ketrecem, és ott vagyok, amikor nincs itthon senki, és a kerti kifutóban nem tudnak rám figyelni. A kerti kifutóm ugyanis nem zárt helyen van, és Apa szerint vigyázni kell rám, mert mit lehet tudni, jön egy nagyobb macska, vagy éppen rájövök, hogy egy nagyobb ugrással ki tudnék jönni egyedül is...

Szóval ebben vagyok, amikor éppen nem a kertben vagyok szabadon. Mielőtt Apa először kiengedett "csak úgy" a kertben, körüljárta a kerítést minden oldalon, és alaposan ellenőrizte, hogy nincs-e olyan rés, ahol ki tudnék menni. Szerencsére nem volt. Így most minden nap ellenőrizhetem az egész kertemet. Mozgok is, meg ehetek mindenféle növényt, ami éppen tetszik. És megjelölhetek mindent, ami az enyém (MINDEN az enyém). Sajnos nem lehetek állandóan szabadon a "veszélyek" miatt, meg azért sem, mert "zaklatom" a kutyákat. Apa mondja így, pedig csak néha jut eszembe a nyúl-kutya hibrid előállítása, és a tettek mezejére próbálok lépni... A kutyák nem rajonganak az ötletért, sőt Apa szerint egyszer átharapják majd a torkomat. Legalábbis ő ezt mondja. De egyelőre inkább elmenekülnek ilyenkor.

Az első képen a kerti birodalmam első változata látható. Apa ekkor még azt hitte, hogy majd el fogok bújni a dobozokban. Persze, ő azt hiszi, minden állat úgy viselkedik, mint a tengerimalacok. Hát nem. Azért a tetejükön szerettem üldögélni. Aztán amikor már behorpadtak a súlyom alatt, megkaptam a fa bútoraimat... Itt a képen látszik, hogy apa behálózta a kifutó azon felét, ahol a dobozaim voltak. Hát igen: egy nagyobb ugrással meg tudtam lépni. Hülye háló... :o(

A kerti kifutóm első változata (2006.). A fa bútoraim és a kék törülközőm azóta a szobai ketrecemben vannak:

A kifutóm idén (2007.). Kicsit nagyobb lett, mint tavaly. Én éppen dekkolok a kék csövemben, és Ottó is ott ül mellettem. Azért bírjuk egymást...