Az alomtálca. Apa mondta, írjam le, hogyan szoktatott rá. Hát ez kínos: hogy írjak arról, hogy hová szoktam pisilni??? De Apa ragaszkodik hozzá, mert azt mondja, ez fontos dolog egy nyúl (és főleg a gazdája életében), és megkönnyíti mindkettejük dolgát. Mármint a macskaalom használata. Na de kezdjük az elején...
Amikor Apához kerültem, először az egész kifutómat felszórta forgáccsal. Igen, kitaláltátok: ezt is a tengerimalacos tapasztalatai miatt tette. Hát én ennél azért okosabb voltam, és már az elején egy helyre jártam pisilni. Amikor ezt Apa észrevette (elég sokáig tartott, de bocsássátok meg neki: csak tengerimalacai voltak előttem...), akkor egyrészt nagyon örült, másrészt elkezdett kevés macskaalmot is szórni arra a bizonyos helyre. Pár napig nem is csinált mást, csak leste, hogy még mindig oda járok-e. Nekem persze nem nagyon tűnt fel a macskaalom, ezért nem is változtattam a szokásomon. Ezután Apa megvette az alomtálcát, feltöltötte a "használt" forgács és macskaalom keverékével, és ugyanoda tette, ahová járni szoktam. Ezt mondjuk észrevettem, de továbbra is a szokott helyemre jártam - most már a tálcába. Ekkor jött a következő lépes: minden takarításnál egyre több macskaalom és egyre kevesebb forgács került a tálcába. Végül hipp-hopp: a macskaalomra jártam pisilni. Engem nem különösen izgatott a dolog, de Apa azt mondja, így nem kell felszórni semmivel a szobai ketrecemet, nem szórok ki semmit, és könnyebb is takarítani.
Én ugyan rendes vagyok (Ő mondja!), mert soha nem kaparom szét az almot, de azért megnehezíten a dolgát annyiban, hogy a bogyóimat mindenhová teszem, és a kajámból is kivágok ezt-azt. Ezért a ketrecben néha össze kell söpörnie. Még egy csengő kellene, amit ha megnyomok, tudja, hogy "Takarítást kérek!", de azért így is elboldogul többnyire...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése