A macskák... Köztünk élnek, többnyire mégsem látjuk őket. Én még nemigen találkoztam velük közelről (Apa szerint szerencsére), pedig rendszeres látogatói a kertnek. A kutyák nem szeretik, és mindeg elkergetik őket. Ezért persze a macskák kifigyelték a kutyák időbeosztását, és mindig megjelennek, amikor azok bent ejtőznek. Szerintem nem veszélyesek, jönnek, osonnak, eltűnnek, de Apa szerint sose lehet tudni. Zita szerint pedig attól függ, hogy egy macska hogy viselkedik egy nyúllal, hogy a nyúl hogyan reagál: menekül vagy nem csinál semmit, esetleg támad (!). Én mindenesetre simán lerúgnék egy macskát, ha arra kerülne a sor. Gondolom. Egyszer egy kiszúrta, hogy szabadon vagyok a kertben, a kutyák meg épp bent voltak a házban. A macsek meg simán átugrotta a kaput, és odajött hozzám. Én mindenesetre behúztam egy fenyő alá. A macska púpozta a hátát, és jött, jött. Tuti, hogy lerúgtam volna, de Apa megjelent. Láttam rajta, hogy betojt, és gyorsan bevitt. Azt mondta, ne álljak le egy macskával, mert ezek itt a környéken vadászni szoktak. Aha. Utána meg jól leszúrta a kutyákat, hogy még azt se lehet rájuk bízni, hogy fényes nappal macska-mentesen tartsák a kertemet. Én persze már régen mondtam neki, hogy ezekre semmit sem lehet bízni...
Mindenestre Apa azt szokta mondani, hogy egy nyulat nem szabad felügyelet nélkül szabadon kint hagyni a kertben. Kaka, de így van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése