Tavaly ősszel Apa egy nap azzal a hírrel fogadott, hogy vannak rajtam kívül is kasmírok Magyarországon. Én persze gondoltam, hogy hiszi a piszi, biztos benézett valamit, én meg élhetek tovább besavanyodva, a nyúl-kutya hibrid előállításán fáradozva életem végéig… (Amihez – valljuk be – a kutyáknak sem volt sok kedvük…)
De szerencsére igaza lett. A neten talált egy tenyészetet, a tulajdonos Kachichian Zita. Németországból hozott be négy kasmír nyulat, amiből kettő ráadásul nőstény (!). (Róluk majd ejtek még pár szót a későbbiekben...) Ha van kedvetek, nézzétek meg őket, nekik honlapjuk van:
http://gportal.hu/portal/makkocska/
Apa rögtön fel is hívta őket, én nagy büszkén elújságolta, hogy neki milyen szuper egy nyula van (ÉN!). Ezért mondjuk hálás vagyok neki. Kicsit.
Zita el is jött megnézni engem. Tetszettem neki. Naná! :o) Közben kiderült, hogy nagy nyúl-guru, így ha valami olyat csináltam, ami Apának új volt, mindig Zitát fárasztotta, hogy most akkor mi van. De ez persze még most is így van. Apa most mondja, írjam ide, hogy köszönjük neki a sok segítségét. Hát, ő erőlteti a szénát... :o( (Apának persze marcipánt hozott!)
Na mindegy. A lényeg, hogy ő ismertetett meg az első NŐVEL. De erről majd kicsit később számolok be.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése