2007. július 30., hétfő
A második alom háromhetes
Megint kaptam képeket a kicsikről. Az egyik még a mama hátán, a másik már önállóan üldögél. :o) Állítólag olyanok, mint én. Na, majd meglátjuk!
2007. július 22., vasárnap
Ismét a dzsungelben
Megint jó kis hűsölő-helyet találtam magamnak. A babérbokor öntözés után pont megfelel. Tisztára, mint egy esőerdő... Ha ügyesen nyomulok be, pont jó nedves lesz a szőröm.
Itt látszik, hogy még az orrom is nedves.
A második alom kéthetes
Ma Jenny átküldte a képeket a kölykeimről (akik persze az ő kölykei is). Még sokmindent nem csinálnak, de már nyúl formájuk van! :o)
Az első képen a két kölyök az anyjukkal:
Itt az egyik kölyök kicsit bealudt a fotózás közben (mint én szoktam...):
Az első képen a két kölyök az anyjukkal:
Itt az egyik kölyök kicsit bealudt a fotózás közben (mint én szoktam...):
Itt a kölykök egyesével. Már tiszta komolyak, nem?
2007. július 18., szerda
Ma elvesztem. Majdnem
Ma este kint voltam a kertben, és amikor senki nem figyelt oda, bevonultam a fenyőfák alá. (Néha nekem is kell egy kis nyugalom.) Aztán észrevettem, hogy Apa már harmadszor járja végig a kertet fel-le, és fogalma sem volt, hol vagyok. Kicsit (?) izgult, hogy talán mégis bejött értem egy macska...? Majd már Ottót is kihívta "csalinak", de én csak dekkoltam, most már kezdett tetszeni a dolog. Hívogatni meg sem próbált, én soha nem megyek oda hozzá, ha hív. Azok a kutyák. Majd ha én akarom.
De hát ez a fene fehér színem, csak kiszúrt végül.
Szóval ez történt ma:
De hát ez a fene fehér színem, csak kiszúrt végül.
Szóval ez történt ma:
A házamról, a jelölésről, meg arról, hogy MINDEN az enyém
Arról már írtam régebben, hogy a kertben hol szoktam lenni. Most végre vannak képeim a benti házamról is. Apa nem az a kimondott barkácsolós, de ezt ő tervezte. (Mondjuk elég büszke is rá...) Szóval, a rácsot méretre gyártatta, a tetején van egy nagy ajtó, hogy kényelmesen ki tudjon venni, elöl meg van egy kisebb, ahol a cuccaimat tudja kezelni. Kábé egy méter hosszú az egész. Jó magas, hogy elférjenek a polcaim.
A polcokkal még több helyem van, hol itt vagyok, hol ott. Apa először három fa polcot tett be nekem: egy egészen alacsonyat, hogy erről elérjem a másodikat, egy másodikat, hogy erről elérjem a harmadikat, és egy harmadikat. (Persze ebben is a tengerimalacaiból indult ki, akik még ugrani sem tudnak rendesen...) Én meg első nap helyből felugrottam a harmadik szintre, Apa meg csak nézett, és kezdett rájönni, hogy én egy NYÚL vagyok. A legalacsonyabb szintet ki is vette, azóta az a kerti kifutóm részét képezi.
A ketrecem alja kartonplasztból van. Ez olyan, mint a hullámpapír, de műanyagból készül. Könnyű hajtani, meg dolgozni vele (ezt Apa mondta). Jó magas peremet hagyott neki, hogy ne tudjak kiszórni semmit (na, ebben tévedett!), és ezek az oldalak kifelé tartanak, hogy ne érjem el őket belülről. Apa ugyanis rengeteg rémtörténetet olvasott arról, hogy a nyulak mindent megrágnak. (Hát én nem!)
Legfelül van a törülközőm, szeretek ezen aludni. Kék színű, és a fekete pöttyöket én tettem oda. Mondtam is Apának, hogy a fotózás előtt igazán letakaríthatta volna. Erre ő azt mondta, hogy nem, lássa csak mindenki, hogy mekkora egy nagy suttyó vagyok, hogy így összekakálok mindent. Ő persze nem tudja, hogy ez nem KAKA, hanem JELÖLÉS. Mert én jelölök. De csak azt, ami az enyém. Lássa csak mindenki, mi az enyém!Itt minden az enyém, ezért elég sok a dolgom. Ezért háromféle módszert is kifejlesztettem a jelölésre.
1. Pisilés. Ez lenne elméletileg a legjobb, de valahogy itt senki sem csípi. Ha megteszem, Apa nagyon káromkodik, és rohan a felmosóért, és eltávolítja. :o( A kertben még elmegy a dolog, de a lakásban borzasztóan kiborulnak tőle. Szóval, egyre kevésbé tudom alkalmazni. Sajnos. :o(
2. Bogyózás. Ez is jó módszer, de a lakásban sajnos ezt is el szokták távolítani. Persze ha tudom, elrejtem ide-oda, pl. a bútorok alá, a kutyák kosaraiba, meg a sarkokba, de ott meg nem látja senki. Akkor meg minek?!? A kertben viszont tuti ez a bogyózós módszer. :o)
3. Áll-dörgölés. Megközelítem a céltárgyat, és hozzányomkodom az államat. A szagom meg szépen ott marad! :o) Ennek az a legnagyobb előnye, hogy nem nagyon idegesíti az ittenieket, és nem is tudják eltávolítani! SŐT, ezzel őket magukat is meg tudom jelölni. Mit lehet tudni, mikor járnak erre más nyulak, nehogy már ne lássák, hogy itt a kétlábúak és a négylábúak is mind az enyém!!!
Na, szóval itt a ketrecem:
A polcokkal még több helyem van, hol itt vagyok, hol ott. Apa először három fa polcot tett be nekem: egy egészen alacsonyat, hogy erről elérjem a másodikat, egy másodikat, hogy erről elérjem a harmadikat, és egy harmadikat. (Persze ebben is a tengerimalacaiból indult ki, akik még ugrani sem tudnak rendesen...) Én meg első nap helyből felugrottam a harmadik szintre, Apa meg csak nézett, és kezdett rájönni, hogy én egy NYÚL vagyok. A legalacsonyabb szintet ki is vette, azóta az a kerti kifutóm részét képezi.
A ketrecem alja kartonplasztból van. Ez olyan, mint a hullámpapír, de műanyagból készül. Könnyű hajtani, meg dolgozni vele (ezt Apa mondta). Jó magas peremet hagyott neki, hogy ne tudjak kiszórni semmit (na, ebben tévedett!), és ezek az oldalak kifelé tartanak, hogy ne érjem el őket belülről. Apa ugyanis rengeteg rémtörténetet olvasott arról, hogy a nyulak mindent megrágnak. (Hát én nem!)
Legfelül van a törülközőm, szeretek ezen aludni. Kék színű, és a fekete pöttyöket én tettem oda. Mondtam is Apának, hogy a fotózás előtt igazán letakaríthatta volna. Erre ő azt mondta, hogy nem, lássa csak mindenki, hogy mekkora egy nagy suttyó vagyok, hogy így összekakálok mindent. Ő persze nem tudja, hogy ez nem KAKA, hanem JELÖLÉS. Mert én jelölök. De csak azt, ami az enyém. Lássa csak mindenki, mi az enyém!Itt minden az enyém, ezért elég sok a dolgom. Ezért háromféle módszert is kifejlesztettem a jelölésre.
1. Pisilés. Ez lenne elméletileg a legjobb, de valahogy itt senki sem csípi. Ha megteszem, Apa nagyon káromkodik, és rohan a felmosóért, és eltávolítja. :o( A kertben még elmegy a dolog, de a lakásban borzasztóan kiborulnak tőle. Szóval, egyre kevésbé tudom alkalmazni. Sajnos. :o(
2. Bogyózás. Ez is jó módszer, de a lakásban sajnos ezt is el szokták távolítani. Persze ha tudom, elrejtem ide-oda, pl. a bútorok alá, a kutyák kosaraiba, meg a sarkokba, de ott meg nem látja senki. Akkor meg minek?!? A kertben viszont tuti ez a bogyózós módszer. :o)
3. Áll-dörgölés. Megközelítem a céltárgyat, és hozzányomkodom az államat. A szagom meg szépen ott marad! :o) Ennek az a legnagyobb előnye, hogy nem nagyon idegesíti az ittenieket, és nem is tudják eltávolítani! SŐT, ezzel őket magukat is meg tudom jelölni. Mit lehet tudni, mikor járnak erre más nyulak, nehogy már ne lássák, hogy itt a kétlábúak és a négylábúak is mind az enyém!!!
Na, szóval itt a ketrecem:
Ezen a képen a legfelső szintemen ülök. Itt szoktam szólni, hogy valaki vakargassa már kicsit a fejem. Ennek Apa és az embereim örülni szoktak, mert ha kint vagyok, nem szeretem az ilyesmit. Mellesleg ezen a képen látszik a vécém is.
2007. július 16., hétfő
A falatkákról...
Ma megint kaptam egy "mézesrudat"!!! Na persze, nem véletlenül tettem idézőjelbe, mert nem is igazi mézesrúd. Csak úgy néz ki. Nagyjából. Mondjuk Apánál ez is nagy szó, mert ő sose vesz olyan IGAZI csemegéket. Persze ez sem véletlen.
Kicsit utánanézett a dolognak, és rájött, hogy a legtöbb "falatka" és "csemege", amit rágcsálóknak meg nyulaknak árulnak, nemcsak hogy nem egsézséges, hanem kifejezetten káros. Apa nagyon kifurfangosodott, amikor annak idején beleásta magát a kutya- és macskatápok tudományába. Most mindig megnézi a cuccok oldalán vagy hátoldalán a nyersanyaglistát. Itt van felsorolva, hogy miből gyártották az adott dolgot, mégpedig mennyiségileg csökkenő sorrendben. Vagyis pl. ami a lista legelején áll, abból van benne a legtöbb. Olvassátok csak el, hány esetben szerepel cukor, tej és méz a lista elején. Mi közük ezeknek egy rágcsáló étrendjéhez??? A cukor nem csak elhízást okoz (plussz a deguk jelentős része levakul tőle!), de a bélflórát is lepusztítja, vagyis további emésztési problémákhoz vezet.
A mézesrudak legtöbbje sem más, mint sima magkeverék valami trutymóval összeragasztva. Apa leginkább a cukorból és tejből készült kis pasztillákra "haragszik": azt mondja, ő betiltatná ezeket.
Lehet, hogy a kis szőrmókok szeretik a fenti rémségeket, de Apa szerint ez nem elég indok arra, hogy a gazdik mindenféle szemetet megvegyenek, mert szépen vannak becsomagolva...
Azért Apa sem annyira szőrösszívű, és a múltkor elmesélte, hogy már sok olyan "falatka" is kapható, amit nyugodtan oda lehet adni nekünk. Ő szárított növényi granulátumokat (pl. petrezselyemből, gyógynövényekből készülteket), és kölönféle szárított zöld növényeket és zöldségeket vesz a malacoknak, akik imádják ezeket.
Na de vissza a "mézesrudamhoz"... Apa akart nekem venni valami "extrát", de persze jól tudja, hogy a szénaszerű szárított izék nálam nem nyerők. Sokat kutatott a boltban, ahova jár, és talált egy új mézesrúd-sorozatot. Először ő is csóválta nagyon a fejét, mert ezek is mind csupa magokból, mézből álló cuccok, némelyik ráadásul valami édes sziruppal is le van öntve... :o(
DE ebben a sorozatban van egy "Sensitive" nevű is: semmi mag és cukor, csak szárított növények, zöldségek és gyümölcsök vannak felhordva a szokásos farúdra. Mondjuk azt nem értem, ez miért 'sensitive' (= 'érzékeny'), amikor tulajdonképpen ez a normális változat...
Lényeg a lényeg: ma benyomtam egy ilyet. :o)
Ezen kívül szeretem még a szárított almát, sárgarépát és céklát is. Ez mondjuk nem nagy áttörés, mert ezeket nyersen is megeszem...
Kicsit utánanézett a dolognak, és rájött, hogy a legtöbb "falatka" és "csemege", amit rágcsálóknak meg nyulaknak árulnak, nemcsak hogy nem egsézséges, hanem kifejezetten káros. Apa nagyon kifurfangosodott, amikor annak idején beleásta magát a kutya- és macskatápok tudományába. Most mindig megnézi a cuccok oldalán vagy hátoldalán a nyersanyaglistát. Itt van felsorolva, hogy miből gyártották az adott dolgot, mégpedig mennyiségileg csökkenő sorrendben. Vagyis pl. ami a lista legelején áll, abból van benne a legtöbb. Olvassátok csak el, hány esetben szerepel cukor, tej és méz a lista elején. Mi közük ezeknek egy rágcsáló étrendjéhez??? A cukor nem csak elhízást okoz (plussz a deguk jelentős része levakul tőle!), de a bélflórát is lepusztítja, vagyis további emésztési problémákhoz vezet.
A mézesrudak legtöbbje sem más, mint sima magkeverék valami trutymóval összeragasztva. Apa leginkább a cukorból és tejből készült kis pasztillákra "haragszik": azt mondja, ő betiltatná ezeket.
Lehet, hogy a kis szőrmókok szeretik a fenti rémségeket, de Apa szerint ez nem elég indok arra, hogy a gazdik mindenféle szemetet megvegyenek, mert szépen vannak becsomagolva...
Azért Apa sem annyira szőrösszívű, és a múltkor elmesélte, hogy már sok olyan "falatka" is kapható, amit nyugodtan oda lehet adni nekünk. Ő szárított növényi granulátumokat (pl. petrezselyemből, gyógynövényekből készülteket), és kölönféle szárított zöld növényeket és zöldségeket vesz a malacoknak, akik imádják ezeket.
Na de vissza a "mézesrudamhoz"... Apa akart nekem venni valami "extrát", de persze jól tudja, hogy a szénaszerű szárított izék nálam nem nyerők. Sokat kutatott a boltban, ahova jár, és talált egy új mézesrúd-sorozatot. Először ő is csóválta nagyon a fejét, mert ezek is mind csupa magokból, mézből álló cuccok, némelyik ráadásul valami édes sziruppal is le van öntve... :o(
DE ebben a sorozatban van egy "Sensitive" nevű is: semmi mag és cukor, csak szárított növények, zöldségek és gyümölcsök vannak felhordva a szokásos farúdra. Mondjuk azt nem értem, ez miért 'sensitive' (= 'érzékeny'), amikor tulajdonképpen ez a normális változat...
Lényeg a lényeg: ma benyomtam egy ilyet. :o)
Ezen kívül szeretem még a szárított almát, sárgarépát és céklát is. Ez mondjuk nem nagy áttörés, mert ezeket nyersen is megeszem...
2007. július 15., vasárnap
A második alom egyhetesen
Úgy látszik, ez a kölykök napja: most kaptam az első képeket Jenny kölykeiről. Egyelőre krumpli-fázisban vannak, de nekem így is nagyon tetszenek. :o))) Már sejthető, hogy kék-fehérek lesznek.
Unalmas hőség
Ez a hétvége nagyon unalmasan telt volna - már ha nem a blogot írom ezerrel. Kint közel negyven fok van, Apa csak este vitt ki, mondta, hogy túl meleg van. Szóval időm nagy része így telt:
Második szerelmem: Jenny
Egy bejegyzéssel lejjebb láttátok Angy-t. Jenny az ő testvére, Sajben Szilvinél és Divós Péternél
él, nem is olyan messze tőlem. :o)
Ez a kapcsolat sem indult egyszerűen, először ő nem akarta, aztán meg én szunyókáltam inkább a kertben... De valahogy megoldottuk a dolgot, mert július 8-án Apa nagyon vigyorgott, amikor letette a telefont: Szilvi hívta azzal, hogy megszülettek Jenny kölykei!
Gratulálok a kismamának, és várom az első fotókat.
Még az új csövembe is beengedtem:
él, nem is olyan messze tőlem. :o)
Ez a kapcsolat sem indult egyszerűen, először ő nem akarta, aztán meg én szunyókáltam inkább a kertben... De valahogy megoldottuk a dolgot, mert július 8-án Apa nagyon vigyorgott, amikor letette a telefont: Szilvi hívta azzal, hogy megszülettek Jenny kölykei!
Gratulálok a kismamának, és várom az első fotókat.
Még az új csövembe is beengedtem:
Nekem nagyon tetszett ez a Jenny...
Csajok - az új gerneráció
Tök jó!!! Egyre több a kasmír nyúl! Ezeket a képeket Soraya Anyájától kaptuk. Angy és Beauty már nála születtek, ezeken a képeken még kölykök. De jó lenne kicsit később élőben is találkozni velük...
Makk's Angy:
Makk's Angy:
Makk's Beauty:
Az első kölykök - hogyan nőnek a kisnyulak
Szóval, megszületett az első almom. A mama Soraya (de talán ez már kiderült).
Szuperek, mi? Nagyon büszke vagyok! :o)))))))
Apa azt mondja, írjak kicsit arról, hogyan fejlődnek a kisnyulak. Talán meglepődtetek, hogy milyen kis rózsaszín izének születünk. Apa egyszer mutatott nekem egy újszülött tengerimalacot. Na, az nagyon nem ilyen volt: nyitva volt a szeme és a füle, szőrös volt, szaladgált, és már eszegetett is. Nagyon érdekes volt. De nálunk máshogy van. Apa azt mondja, a tengerimalacok FÉSZEKHAGYÓ kölykök, a házinyulak pedig FÉSZEKLAKÓK. A házinyulak őse az üregi nyúl, ezt tőle örököltük (A kis mezei nyulak egyébként fészekhagyók.)
A fészeklakó kölykök szőrtelenül, zárt szelekkel és fülekkel születnek. A vemességi idő is rövid (házi nyulaknál nagyjából egy hónap), és az első hetekben a kölykök a fészekben tartózkodnak. Kezdetben a testhőmérsékletüket sem tudják szabályozni, ezért vigyázni kell rájuk, nehogy kihűljenek. A nyulakon kívül fészeklakók pl. a hörcsögök, a patkányok, az egerek és a lemmingek kicsinyei is.
A fészekhagyó kölykök hosszabb vemhesség után születnek (a tengerimalacoknál ez kicsit több mint 2 hónap), viszont sokkal fejlettebben jönnek világra. Rögtön követik az anyjukat, és a tej mellett szilárd táplálékot is fogyasztnak. A kis deguk is pont ilyenek.
Na, ennyi elég a tudományból, jöjjenek a képek:
Az első fotó!!! Egynaposak a kölykeim:
Szuperek, mi? Nagyon büszke vagyok! :o)))))))
Apa azt mondja, írjak kicsit arról, hogyan fejlődnek a kisnyulak. Talán meglepődtetek, hogy milyen kis rózsaszín izének születünk. Apa egyszer mutatott nekem egy újszülött tengerimalacot. Na, az nagyon nem ilyen volt: nyitva volt a szeme és a füle, szőrös volt, szaladgált, és már eszegetett is. Nagyon érdekes volt. De nálunk máshogy van. Apa azt mondja, a tengerimalacok FÉSZEKHAGYÓ kölykök, a házinyulak pedig FÉSZEKLAKÓK. A házinyulak őse az üregi nyúl, ezt tőle örököltük (A kis mezei nyulak egyébként fészekhagyók.)
A fészeklakó kölykök szőrtelenül, zárt szelekkel és fülekkel születnek. A vemességi idő is rövid (házi nyulaknál nagyjából egy hónap), és az első hetekben a kölykök a fészekben tartózkodnak. Kezdetben a testhőmérsékletüket sem tudják szabályozni, ezért vigyázni kell rájuk, nehogy kihűljenek. A nyulakon kívül fészeklakók pl. a hörcsögök, a patkányok, az egerek és a lemmingek kicsinyei is.
A fészekhagyó kölykök hosszabb vemhesség után születnek (a tengerimalacoknál ez kicsit több mint 2 hónap), viszont sokkal fejlettebben jönnek világra. Rögtön követik az anyjukat, és a tej mellett szilárd táplálékot is fogyasztnak. A kis deguk is pont ilyenek.
Na, ennyi elég a tudományból, jöjjenek a képek:
Az első fotó!!! Egynaposak a kölykeim:
Az egyik krumpli. Itt még nem tudtuk, milyen színük lesz:
Kétnaposak a kicsik. Itt mondjuk még nem sokat változtak...
Az alom 4 naposan:
Egy kölyök 4 naposan külön:
10 naposak a kölykök. Kezd nyúl-formájuk lenni, és a színük is kiderült.
10 napos kölyök egyedül:
Kéthetesen. Már milyen szépen üldögél! Még egy-két hét, és kész lehetetlenség lesz fotózni. Mint engem...
Egy másik kölyök 2 hetesen. Vakaródzik. Legalábbis megpróbálta...
És íme, az egyik fiam 4 hetesen. Itt már Walt Disney is elbújhat, nem? :o)))
Köszönöm a képeket Sorayának (és Zitának...)!
Újabb rokonom itthon: Libelle
Úgy látszik, Zitának annyira megtetszettem, hogy felkereste Evelynt (tudjátok, nála születtem), és elhozott tőle egy kölyköt. Ő Libelle vom Offenstall. Neki is Candy a mamája, mint nekem. Libelle már írt, mondta, hogy anyánk jól van, és csókoltat. Zita és Apa azt mondják, Libelle tisztára olyan mint én. (Erre azért kicsit besértődtem, mert belőlem csak egy van.)
Mindenesetre örülök, hogy itthon is bővül a család.
Willkommen in Ungarn, Libelle! (Ez osztrákul van.)
Az első fotók már Magyarországon:
Mindenesetre örülök, hogy itthon is bővül a család.
Willkommen in Ungarn, Libelle! (Ez osztrákul van.)
Az első fotók már Magyarországon:
Az ELSŐ szerelem: Soraya
Zitáról már meséltem. Eljött, megnézett, és közölte, hogy akkor én leszek Soraya következő férje. Cool!!! Bár akkor még nem tudtam, mit jelent ez a férj-dolog.
De aztán megtudtam. Eljött Soraya is. Nem volt egyszerű eset (de hát én sem vagyok az). Akarta is, meg nem is, én meg közben valahogy rájöttem, hogy valójában nyúl vagyok. És ő is nyúl, pont olyan, mint én!!!
A baj csak az volt, hogy Apa és Zita (őt meg Soraya Anyának nevezi) folyton ott nyüzsögtek, nem tudták, hogyan segítsenek. Végül már Sorayával azon röhögtünk, hogy miket csinálnak: először csak ültek a ketrecünk mellett és néztek. (Mondjuk már ez is elég nagy illetlenség. Szerintem.) Aztán elkeztek trükközni: kivettek minket. Majd visszatettek. Guggoltak, négykézlábaztak mellettünk, raktak ide-oda. Tök ciki volt. Soraya már ott tartott, hogy bevetette magát a ketrecem sarkába, és nem mozdult. Én meg fogtam magam, és kimentem a konyhába megnézni, mi van a kutyákkal. Végül, csodák csodája, sikerült meglépnünk, és bementünk az ágy alá (Soraya ötlete volt :o))). Apa és Anya csak sipítozott odakint, de mi elintéztük végre a dolgot.
Ez ő. Hát nem gyönyörű?
De aztán megtudtam. Eljött Soraya is. Nem volt egyszerű eset (de hát én sem vagyok az). Akarta is, meg nem is, én meg közben valahogy rájöttem, hogy valójában nyúl vagyok. És ő is nyúl, pont olyan, mint én!!!
A baj csak az volt, hogy Apa és Zita (őt meg Soraya Anyának nevezi) folyton ott nyüzsögtek, nem tudták, hogyan segítsenek. Végül már Sorayával azon röhögtünk, hogy miket csinálnak: először csak ültek a ketrecünk mellett és néztek. (Mondjuk már ez is elég nagy illetlenség. Szerintem.) Aztán elkeztek trükközni: kivettek minket. Majd visszatettek. Guggoltak, négykézlábaztak mellettünk, raktak ide-oda. Tök ciki volt. Soraya már ott tartott, hogy bevetette magát a ketrecem sarkába, és nem mozdult. Én meg fogtam magam, és kimentem a konyhába megnézni, mi van a kutyákkal. Végül, csodák csodája, sikerült meglépnünk, és bementünk az ágy alá (Soraya ötlete volt :o))). Apa és Anya csak sipítozott odakint, de mi elintéztük végre a dolgot.
Ez ő. Hát nem gyönyörű?
Soraya szigorú. És figyel. Remélem, nem tud a második szerelmemről...
Erről is kell írnom... (az alomtálca)
Az alomtálca. Apa mondta, írjam le, hogyan szoktatott rá. Hát ez kínos: hogy írjak arról, hogy hová szoktam pisilni??? De Apa ragaszkodik hozzá, mert azt mondja, ez fontos dolog egy nyúl (és főleg a gazdája életében), és megkönnyíti mindkettejük dolgát. Mármint a macskaalom használata. Na de kezdjük az elején...
Amikor Apához kerültem, először az egész kifutómat felszórta forgáccsal. Igen, kitaláltátok: ezt is a tengerimalacos tapasztalatai miatt tette. Hát én ennél azért okosabb voltam, és már az elején egy helyre jártam pisilni. Amikor ezt Apa észrevette (elég sokáig tartott, de bocsássátok meg neki: csak tengerimalacai voltak előttem...), akkor egyrészt nagyon örült, másrészt elkezdett kevés macskaalmot is szórni arra a bizonyos helyre. Pár napig nem is csinált mást, csak leste, hogy még mindig oda járok-e. Nekem persze nem nagyon tűnt fel a macskaalom, ezért nem is változtattam a szokásomon. Ezután Apa megvette az alomtálcát, feltöltötte a "használt" forgács és macskaalom keverékével, és ugyanoda tette, ahová járni szoktam. Ezt mondjuk észrevettem, de továbbra is a szokott helyemre jártam - most már a tálcába. Ekkor jött a következő lépes: minden takarításnál egyre több macskaalom és egyre kevesebb forgács került a tálcába. Végül hipp-hopp: a macskaalomra jártam pisilni. Engem nem különösen izgatott a dolog, de Apa azt mondja, így nem kell felszórni semmivel a szobai ketrecemet, nem szórok ki semmit, és könnyebb is takarítani.
Én ugyan rendes vagyok (Ő mondja!), mert soha nem kaparom szét az almot, de azért megnehezíten a dolgát annyiban, hogy a bogyóimat mindenhová teszem, és a kajámból is kivágok ezt-azt. Ezért a ketrecben néha össze kell söpörnie. Még egy csengő kellene, amit ha megnyomok, tudja, hogy "Takarítást kérek!", de azért így is elboldogul többnyire...
Amikor Apához kerültem, először az egész kifutómat felszórta forgáccsal. Igen, kitaláltátok: ezt is a tengerimalacos tapasztalatai miatt tette. Hát én ennél azért okosabb voltam, és már az elején egy helyre jártam pisilni. Amikor ezt Apa észrevette (elég sokáig tartott, de bocsássátok meg neki: csak tengerimalacai voltak előttem...), akkor egyrészt nagyon örült, másrészt elkezdett kevés macskaalmot is szórni arra a bizonyos helyre. Pár napig nem is csinált mást, csak leste, hogy még mindig oda járok-e. Nekem persze nem nagyon tűnt fel a macskaalom, ezért nem is változtattam a szokásomon. Ezután Apa megvette az alomtálcát, feltöltötte a "használt" forgács és macskaalom keverékével, és ugyanoda tette, ahová járni szoktam. Ezt mondjuk észrevettem, de továbbra is a szokott helyemre jártam - most már a tálcába. Ekkor jött a következő lépes: minden takarításnál egyre több macskaalom és egyre kevesebb forgács került a tálcába. Végül hipp-hopp: a macskaalomra jártam pisilni. Engem nem különösen izgatott a dolog, de Apa azt mondja, így nem kell felszórni semmivel a szobai ketrecemet, nem szórok ki semmit, és könnyebb is takarítani.
Én ugyan rendes vagyok (Ő mondja!), mert soha nem kaparom szét az almot, de azért megnehezíten a dolgát annyiban, hogy a bogyóimat mindenhová teszem, és a kajámból is kivágok ezt-azt. Ezért a ketrecben néha össze kell söpörnie. Még egy csengő kellene, amit ha megnyomok, tudja, hogy "Takarítást kérek!", de azért így is elboldogul többnyire...
A cuccaim
Először is: a békám. Meg a lámpám:
Apa rendszeresen vesz nekem ezt-azt, amiről azt hiszi, egy modern nyúl nem élhet nélküle. Én néha használom őket, hogy örüljön kicsit.
A sátram. Semmire sem jó, de mindenkinek nagyon tetszik.
Apa rendszeresen vesz nekem ezt-azt, amiről azt hiszi, egy modern nyúl nem élhet nélküle. Én néha használom őket, hogy örüljön kicsit.
A sátram. Semmire sem jó, de mindenkinek nagyon tetszik.
Az egyik csövem. Néha alszom benne, de leginkább letaposom. Tök jól zörög, és mindenki látja, hogy milyen baromi erős vagyok.
A növényeim. (Legalábbis néhány közülük. Itt minden növény az enyém.) Ezekből nem szoktam enni, de jó leheveredni mellettük.
Kísértetek a kertben
A macskák... Köztünk élnek, többnyire mégsem látjuk őket. Én még nemigen találkoztam velük közelről (Apa szerint szerencsére), pedig rendszeres látogatói a kertnek. A kutyák nem szeretik, és mindeg elkergetik őket. Ezért persze a macskák kifigyelték a kutyák időbeosztását, és mindig megjelennek, amikor azok bent ejtőznek. Szerintem nem veszélyesek, jönnek, osonnak, eltűnnek, de Apa szerint sose lehet tudni. Zita szerint pedig attól függ, hogy egy macska hogy viselkedik egy nyúllal, hogy a nyúl hogyan reagál: menekül vagy nem csinál semmit, esetleg támad (!). Én mindenesetre simán lerúgnék egy macskát, ha arra kerülne a sor. Gondolom. Egyszer egy kiszúrta, hogy szabadon vagyok a kertben, a kutyák meg épp bent voltak a házban. A macsek meg simán átugrotta a kaput, és odajött hozzám. Én mindenesetre behúztam egy fenyő alá. A macska púpozta a hátát, és jött, jött. Tuti, hogy lerúgtam volna, de Apa megjelent. Láttam rajta, hogy betojt, és gyorsan bevitt. Azt mondta, ne álljak le egy macskával, mert ezek itt a környéken vadászni szoktak. Aha. Utána meg jól leszúrta a kutyákat, hogy még azt se lehet rájuk bízni, hogy fényes nappal macska-mentesen tartsák a kertemet. Én persze már régen mondtam neki, hogy ezekre semmit sem lehet bízni...
Mindenestre Apa azt szokta mondani, hogy egy nyulat nem szabad felügyelet nélkül szabadon kint hagyni a kertben. Kaka, de így van.
Mindenestre Apa azt szokta mondani, hogy egy nyulat nem szabad felügyelet nélkül szabadon kint hagyni a kertben. Kaka, de így van.
Ahol élek: amikor a kertben vagyok
Apa először a kert egy zárt részén csinált nekem kifutót. Első nyáron és ősszel itt is voltam. Aztán télre beköltöztem Apához és a kutyákhoz a házba. Ez sokkal jobb, mint kint, mert mindig látom, ki mit csinál, és nem érzem egyedül magam. Van bent egy ketrecem, és ott vagyok, amikor nincs itthon senki, és a kerti kifutóban nem tudnak rám figyelni. A kerti kifutóm ugyanis nem zárt helyen van, és Apa szerint vigyázni kell rám, mert mit lehet tudni, jön egy nagyobb macska, vagy éppen rájövök, hogy egy nagyobb ugrással ki tudnék jönni egyedül is...
Szóval ebben vagyok, amikor éppen nem a kertben vagyok szabadon. Mielőtt Apa először kiengedett "csak úgy" a kertben, körüljárta a kerítést minden oldalon, és alaposan ellenőrizte, hogy nincs-e olyan rés, ahol ki tudnék menni. Szerencsére nem volt. Így most minden nap ellenőrizhetem az egész kertemet. Mozgok is, meg ehetek mindenféle növényt, ami éppen tetszik. És megjelölhetek mindent, ami az enyém (MINDEN az enyém). Sajnos nem lehetek állandóan szabadon a "veszélyek" miatt, meg azért sem, mert "zaklatom" a kutyákat. Apa mondja így, pedig csak néha jut eszembe a nyúl-kutya hibrid előállítása, és a tettek mezejére próbálok lépni... A kutyák nem rajonganak az ötletért, sőt Apa szerint egyszer átharapják majd a torkomat. Legalábbis ő ezt mondja. De egyelőre inkább elmenekülnek ilyenkor.
Az első képen a kerti birodalmam első változata látható. Apa ekkor még azt hitte, hogy majd el fogok bújni a dobozokban. Persze, ő azt hiszi, minden állat úgy viselkedik, mint a tengerimalacok. Hát nem. Azért a tetejükön szerettem üldögélni. Aztán amikor már behorpadtak a súlyom alatt, megkaptam a fa bútoraimat... Itt a képen látszik, hogy apa behálózta a kifutó azon felét, ahol a dobozaim voltak. Hát igen: egy nagyobb ugrással meg tudtam lépni. Hülye háló... :o(
Szóval ebben vagyok, amikor éppen nem a kertben vagyok szabadon. Mielőtt Apa először kiengedett "csak úgy" a kertben, körüljárta a kerítést minden oldalon, és alaposan ellenőrizte, hogy nincs-e olyan rés, ahol ki tudnék menni. Szerencsére nem volt. Így most minden nap ellenőrizhetem az egész kertemet. Mozgok is, meg ehetek mindenféle növényt, ami éppen tetszik. És megjelölhetek mindent, ami az enyém (MINDEN az enyém). Sajnos nem lehetek állandóan szabadon a "veszélyek" miatt, meg azért sem, mert "zaklatom" a kutyákat. Apa mondja így, pedig csak néha jut eszembe a nyúl-kutya hibrid előállítása, és a tettek mezejére próbálok lépni... A kutyák nem rajonganak az ötletért, sőt Apa szerint egyszer átharapják majd a torkomat. Legalábbis ő ezt mondja. De egyelőre inkább elmenekülnek ilyenkor.
Az első képen a kerti birodalmam első változata látható. Apa ekkor még azt hitte, hogy majd el fogok bújni a dobozokban. Persze, ő azt hiszi, minden állat úgy viselkedik, mint a tengerimalacok. Hát nem. Azért a tetejükön szerettem üldögélni. Aztán amikor már behorpadtak a súlyom alatt, megkaptam a fa bútoraimat... Itt a képen látszik, hogy apa behálózta a kifutó azon felét, ahol a dobozaim voltak. Hát igen: egy nagyobb ugrással meg tudtam lépni. Hülye háló... :o(
A kerti kifutóm első változata (2006.). A fa bútoraim és a kék törülközőm azóta a szobai ketrecemben vannak:
A kifutóm idén (2007.). Kicsit nagyobb lett, mint tavaly. Én éppen dekkolok a kék csövemben, és Ottó is ott ül mellettem. Azért bírjuk egymást...
Mégsem vagyok egyedül!!!
Tavaly ősszel Apa egy nap azzal a hírrel fogadott, hogy vannak rajtam kívül is kasmírok Magyarországon. Én persze gondoltam, hogy hiszi a piszi, biztos benézett valamit, én meg élhetek tovább besavanyodva, a nyúl-kutya hibrid előállításán fáradozva életem végéig… (Amihez – valljuk be – a kutyáknak sem volt sok kedvük…)
De szerencsére igaza lett. A neten talált egy tenyészetet, a tulajdonos Kachichian Zita. Németországból hozott be négy kasmír nyulat, amiből kettő ráadásul nőstény (!). (Róluk majd ejtek még pár szót a későbbiekben...) Ha van kedvetek, nézzétek meg őket, nekik honlapjuk van:
http://gportal.hu/portal/makkocska/
Apa rögtön fel is hívta őket, én nagy büszkén elújságolta, hogy neki milyen szuper egy nyula van (ÉN!). Ezért mondjuk hálás vagyok neki. Kicsit.
Zita el is jött megnézni engem. Tetszettem neki. Naná! :o) Közben kiderült, hogy nagy nyúl-guru, így ha valami olyat csináltam, ami Apának új volt, mindig Zitát fárasztotta, hogy most akkor mi van. De ez persze még most is így van. Apa most mondja, írjam ide, hogy köszönjük neki a sok segítségét. Hát, ő erőlteti a szénát... :o( (Apának persze marcipánt hozott!)
Na mindegy. A lényeg, hogy ő ismertetett meg az első NŐVEL. De erről majd kicsit később számolok be.
De szerencsére igaza lett. A neten talált egy tenyészetet, a tulajdonos Kachichian Zita. Németországból hozott be négy kasmír nyulat, amiből kettő ráadásul nőstény (!). (Róluk majd ejtek még pár szót a későbbiekben...) Ha van kedvetek, nézzétek meg őket, nekik honlapjuk van:
http://gportal.hu/portal/makkocska/
Apa rögtön fel is hívta őket, én nagy büszkén elújságolta, hogy neki milyen szuper egy nyula van (ÉN!). Ezért mondjuk hálás vagyok neki. Kicsit.
Zita el is jött megnézni engem. Tetszettem neki. Naná! :o) Közben kiderült, hogy nagy nyúl-guru, így ha valami olyat csináltam, ami Apának új volt, mindig Zitát fárasztotta, hogy most akkor mi van. De ez persze még most is így van. Apa most mondja, írjam ide, hogy köszönjük neki a sok segítségét. Hát, ő erőlteti a szénát... :o( (Apának persze marcipánt hozott!)
Na mindegy. A lényeg, hogy ő ismertetett meg az első NŐVEL. De erről majd kicsit később számolok be.
Merénylet az Elnök ellen
A célpont:
Ez a sztori tulajdonképpen annak a képnek a története, amit a legeslegelső bejegyzésemhez tettem fel. Még tavaly nyáron történt.
Szóval, itt volt nálunk Slovenka, és persze rögtön megtetszettem neki, és le akart fényképezni. Kitettek a kis naívak a kertben az asztalra, és várták, hogy majd szépen ott ülök nekik. Na igen, mint a tengerimalacok: őket szépen lerakják, "beállítják", megnyomják a fényképezőgépet, és kész a fotó. Na persze, a kis szerencsétlen malacok meg csak ülnek ott megszeppenve. Hát én nem! Nézelődtem, meg azt lestem, hová lehetne ellógni. Közben megjött Zerényi Laci is, mondta, hogy ő majd "segít". Vagyis elkezdett ott nyomkodni az asztalon, hogy maradjak nyugton. Én persze nem hagytam, meg közben lestem az ártatlan szemeimmel. Erre ő meg felkapott, hogy megdögönyözzön, mondván: "Milyen aranyos ez a nyuszi!" Én próbáltam torkon harapni, de neki is megvannak a maga reflexei, így csak a vállát tudtam elkapni. Ő hősiesen meg se nyikkant, csak lerakott (naná, épp ezt akartam!), és csak akkor panaszkodott, amikor bement a házba, és kért egy kávét a nagy ijedtségre... Apa meg mondta, hogy milyen bunkó vagyok, meg tök ciki, mert ez a Zerényi, a tengerimalacklub elnöke, és most mit fog gondolni rólunk. Én meg azt gondoltam, hogy felőlem a törpenyúlklub elnöke is lehet, mit nyúl hozzám, ha nem akarom. Majd ÉN odamaegyek hozzá. Ha akarok. Mi nyulak így barátkozunk.
Még mindig a kutyákról...
Apa szerint a kutyák nagyon okosak meg minden. Én nem értem, miért imádja őket, szerintem ők sem csinálnak mást, mint én. Leginkább ilyennek látom őket, mint ezeken a képeken itt lent. (Azért persze jó, hogy itt vannak, mert nem vagyok egyedül velük... De ezt meg ne mondjátok nekik!)
A kutyák
Lakik nálunk három kutya is... Ők itt fent: Frida, Ottó és Dice
Kínos, de sokáig azt hittem, én is kutya vagyok. Hát, tudta a fene: kint nyargaltam velük, nézegettek, nem bántottak, sokat voltam együtt velük. Még a fülük is pont olyan, mint az enyém... Mondjuk az gyanús volt, hogy jóval nagyobbak nálam... (De ha lefekszenek, simán felérem őket!) Apa mindig vigyorgott, és örült, hogy ki lehet engem engedni közéjük. Amikor szaladnak a labda után, én is rohanok velük. Naagyon jó!!!
Apa azt mesélte a kutyákról, hogy nem mindegyikhez lehet nyulat odaengedni. Ahány kutya, annyi féle. Azt mondja. Meg hogy a fajtától is függ, mennyire nyúl-barátok. Az én kutyáim cocker spánielek, ami ugye vadászkutya-fajta. Mindenki csodálkozik is, hogy akkor miért nem nyiffantanak ki (micsoda???). Apa erre mindig elmagyarázza, hogy a spánielek "fegyver melletti" vadászkutyák, vagyis nem a vad (vad?) megölése a feladatuk (mint pl. az agaraknak vagy a kopóknak). Azt is szokta mondani, hogy ha lelőne, a kutyái biztosan odavinnének neki. De addig nem bántanak. Még jó!!!!
Azért annak is örültem, amikor kezdtek látogatni a nyúl-lányok, és rájöttem, ki vagyok valójában... :o))))
2007. július 14., szombat
A zöldfélék élvezete - és veszélyei
Amikor kicsi voltam, Apa nagyon vigyázott, és kevés zöldfélét adott. Evelyin (a tenyésztőm) is mondta neki, hogy kezdetben óvatosan szoktasson a zöldfélékhez. A kisnyulak nem ehetnek azonnal nagy mennyiségű zöldeledelt egyszerre, mert hasmenésük lehet, és könnyen bele is halhatnak (ajajjj...). Aki kölyköt visz haza, mindig kérdezze ki a tenyésztőjét, hogy addig milyen zöldféléket evett a kisnyúl. Evelyn is mondta Apának, hogy sárgarépát adhat nekem (mondjuk ezt én is meg tudtam volna mondani neki...). Szóval, tetszett nekem a sárgarépa, majd a kevés paprika, és uborka is.
Szerintem a salátát is szerettem volna, de Apa soha nem adott. Azt mondja, a saláta a leveleiben nagyon felhalmozza a sok műtrágyát és növényvédő szert, amivel kezelik. Apa a tengerimalacoknak sem ad salátát, mert ők is könnyen belehalhatnak, még ha előtte ettek is sokszor. Elég egy "rossz" levél, és rövid gyomorrontás után meg is halnak... Durva. :o(
Füvet viszont kaptam, először abból is csak pár szálat. Apa azt mondta, hozzá akar szoktatni, mert addig nem szaladgálhatok a kertben, hiszen ott sok a fű, én meg biztosan bezabálok... Vagyis az első hetekben szép lassan növelte a napi fűadagomat. Minden zöldségevés után felkapott, és megnézte a fenekemet (tiszta ciki, de így volt), hogy nem megy-e a hasam. Ha ment (brrrr...) , akkor megmosta, és addig nem adott új zöldfélét, amíg megint nem bogyóztam rendesen.
Manapság már simán nyargalok itt a kertben össze-vissza, és belerágok abba, ami megtetszik. Persze az első időkben Apa is mindig ott lógott a nyomomban, és leste, miből eszem, hogy ha valami mérgező tetszene meg (pl. a botostyán), akkor közbe tudjon avatkozni. A fű a kedvencem, de mindig akad valami izgalmas gyomnövény is...
Majdnem minden nap kapok valami zöldségfélét is abból, amit a tengerimalacok is esznek. Apa minden vasárnap megy a piacra, és hoz egy nagy láda zöldségfélét, mert a nyavalyások sokan vannak (ő mondja ezt a malacokra), és minden nap kell nekik valami zöldség... Csak olyat vesz meg, amit ő maga is megenne (bár nincs oda a zöldségekért...), nem gagyit vagy szemetet, nehogy bajunk legyen tőle.
Itt éppen "belealudtam" a legelésbe:
Szerintem a salátát is szerettem volna, de Apa soha nem adott. Azt mondja, a saláta a leveleiben nagyon felhalmozza a sok műtrágyát és növényvédő szert, amivel kezelik. Apa a tengerimalacoknak sem ad salátát, mert ők is könnyen belehalhatnak, még ha előtte ettek is sokszor. Elég egy "rossz" levél, és rövid gyomorrontás után meg is halnak... Durva. :o(
Füvet viszont kaptam, először abból is csak pár szálat. Apa azt mondta, hozzá akar szoktatni, mert addig nem szaladgálhatok a kertben, hiszen ott sok a fű, én meg biztosan bezabálok... Vagyis az első hetekben szép lassan növelte a napi fűadagomat. Minden zöldségevés után felkapott, és megnézte a fenekemet (tiszta ciki, de így volt), hogy nem megy-e a hasam. Ha ment (brrrr...) , akkor megmosta, és addig nem adott új zöldfélét, amíg megint nem bogyóztam rendesen.
Manapság már simán nyargalok itt a kertben össze-vissza, és belerágok abba, ami megtetszik. Persze az első időkben Apa is mindig ott lógott a nyomomban, és leste, miből eszem, hogy ha valami mérgező tetszene meg (pl. a botostyán), akkor közbe tudjon avatkozni. A fű a kedvencem, de mindig akad valami izgalmas gyomnövény is...
Majdnem minden nap kapok valami zöldségfélét is abból, amit a tengerimalacok is esznek. Apa minden vasárnap megy a piacra, és hoz egy nagy láda zöldségfélét, mert a nyavalyások sokan vannak (ő mondja ezt a malacokra), és minden nap kell nekik valami zöldség... Csak olyat vesz meg, amit ő maga is megenne (bár nincs oda a zöldségekért...), nem gagyit vagy szemetet, nehogy bajunk legyen tőle.
Itt éppen "belealudtam" a legelésbe:
Nemszeretem dolgok - meg amiket enni szoktam
Apa mindennek utánanézett, mit kell adni egy nyúlnak. De én nem. A kettőnk elképzelése így aztán nem mindig esik egybe... Vizet kapok (még szép!), ebben megegyeztünk könnyen. (Bár Apa azt mondja, hogy még mindig vannak emberek, akik nem adnak vizet a rágcsálóiknak meg a nyulaiknak. Mondanak mindenféle ostobaságot: hasmenést kapnak, fellökik a tálat, stb. HÜLYESÉG! Tessék vizet adni nekik! A hörcsögöknek is! A tengerimalacoknak is! Minden nyúlnak is! A deguknak is! Számtalan önitatót lehet kapni, olyat is, amit a deguk sem tudnak szétrágni, és a nyulak sem leszerelni (:o) Na, ennyit erről, mert csak felidegesítem magam, hogy mennyi állat szenved a gazdája ostobasága miatt... )
Szóval, a meccsek akkor kezdődtek, amikor Apa ide hozott, és megállapította, hogy girnyó vagyok. (Naná, a pufi tengerimalac-kölykökhöz képest!!! Amúgy tök jól néztem ki.) Mindegy, ő a fejébe vette, hogy felhízlal. Adott is többféle szárazeleséget, egyszerre két tállal is volt előttem mindig. Én persze szerettem. :o) Lassan le is szoktam a szénáról. Naná, ettetek már szénát? A kis színes darabkák sokkal jobban ízlettek. Amikor Apa észrevette, hogy a szénám nem igazán fogy, elkezdett sokkal kevesebb szárazkaját adni. De én nem adtam fel, csak nem ettem szénát. Most komromisszumos megoldásnál tartunk: Apa olyan szárazeleséget vesz nekem, amibe eleve bele van keverve a széna (J. R. Farm Törpenyúl Prémium), és nem csak a kedvenc színes darabkáim vannak benne. Hát jó, ha nem sikerül kipöccentenem a széna-darabkákat, akkor bekerül a számba egy-egy... De apa genyó: nem ad új kaját, amíg el nem fogy a tálból minden. Így most kicsit körülményesebb, mert a szénadarabokat el kell rejtenem ide-oda: az alomtál alá szoktam tömködni őket, meg a ketrec sarkaiba. Apa nem mindig veszi észre... :o)
Ja, még egy másik szárazkaját is kever Apa a menümbe, ez a Prestige Cuni Indoor. Azt mondja, ezt azért kapom, mert alacsony az energiatartalma, mivel hogy szobanyulaknak tervezték. Mindegy, ízlik.
Kapok még ezt-azt, van, amit szeretek, és van, amit nem. Rögtön itt az agyaggolyó. Apa szerint tele van ásványokkal, meg minden félével, amikről nem hallottam, de Apa szerint hasznos. Én persze útálom, csak a színes "borítását" ettem le róla. Azóta itt lóg a ketrecemben, nem is tudom, minek, már tök poros... Erre a sorsra jutott az az ásványi tömb is, amiról csak a szárazvirág borítást ettem le. Emiatt mondjuk Apa nem nagyon izgul, mert azt mondja, hogy ha egy nyúl jó minőségű és teljes értékű szárazeleséget kap, akkor nem kell feltétlenül "kiegészítőket" ennie. Azért próbálkozik...
(Teljes értékű egy eleség, ha minden tápanyagot tartalmaz, amire az állatnak, aminek készítették, szüksége van. Itt nálunk a kutyák is ilyet esznek. Szerintem büdös. De ők szeretik.)
Na, ez az a bizonyos agyaggolyó. Apa betette a tálamba. Ki kellett pöckölnöm... :
Szóval, a meccsek akkor kezdődtek, amikor Apa ide hozott, és megállapította, hogy girnyó vagyok. (Naná, a pufi tengerimalac-kölykökhöz képest!!! Amúgy tök jól néztem ki.) Mindegy, ő a fejébe vette, hogy felhízlal. Adott is többféle szárazeleséget, egyszerre két tállal is volt előttem mindig. Én persze szerettem. :o) Lassan le is szoktam a szénáról. Naná, ettetek már szénát? A kis színes darabkák sokkal jobban ízlettek. Amikor Apa észrevette, hogy a szénám nem igazán fogy, elkezdett sokkal kevesebb szárazkaját adni. De én nem adtam fel, csak nem ettem szénát. Most komromisszumos megoldásnál tartunk: Apa olyan szárazeleséget vesz nekem, amibe eleve bele van keverve a széna (J. R. Farm Törpenyúl Prémium), és nem csak a kedvenc színes darabkáim vannak benne. Hát jó, ha nem sikerül kipöccentenem a széna-darabkákat, akkor bekerül a számba egy-egy... De apa genyó: nem ad új kaját, amíg el nem fogy a tálból minden. Így most kicsit körülményesebb, mert a szénadarabokat el kell rejtenem ide-oda: az alomtál alá szoktam tömködni őket, meg a ketrec sarkaiba. Apa nem mindig veszi észre... :o)
Ja, még egy másik szárazkaját is kever Apa a menümbe, ez a Prestige Cuni Indoor. Azt mondja, ezt azért kapom, mert alacsony az energiatartalma, mivel hogy szobanyulaknak tervezték. Mindegy, ízlik.
Kapok még ezt-azt, van, amit szeretek, és van, amit nem. Rögtön itt az agyaggolyó. Apa szerint tele van ásványokkal, meg minden félével, amikről nem hallottam, de Apa szerint hasznos. Én persze útálom, csak a színes "borítását" ettem le róla. Azóta itt lóg a ketrecemben, nem is tudom, minek, már tök poros... Erre a sorsra jutott az az ásványi tömb is, amiról csak a szárazvirág borítást ettem le. Emiatt mondjuk Apa nem nagyon izgul, mert azt mondja, hogy ha egy nyúl jó minőségű és teljes értékű szárazeleséget kap, akkor nem kell feltétlenül "kiegészítőket" ennie. Azért próbálkozik...
(Teljes értékű egy eleség, ha minden tápanyagot tartalmaz, amire az állatnak, aminek készítették, szüksége van. Itt nálunk a kutyák is ilyet esznek. Szerintem büdös. De ők szeretik.)
Na, ez az a bizonyos agyaggolyó. Apa betette a tálamba. Ki kellett pöckölnöm... :
Ezek vagyunk mi!!!!
Apa összírta, milyenek vagyunk, mi, kasmírok. (Azt hiszi, mindent tud rólunk... Hát nem.)Mindegy, idemásolom Nektek, mert megkért rá.
A kasmír törpenyúl típusában a mini kosorrúnak, szőrzetében a rókanyúlnak felel meg:
Szőrzet:
A kasmírok szőre a fejen és a füleken rövid, a testen hosszú. A törzs szőrzete egyenes szálú, dús, selymes, végleges hossza 4-7 cm. Fontos követelmény, hogy a felnőtt állatok szőre ne filcesedjen, könnyen ápolható legyen. A kölyökszőr ezzel szemben gyapjas, vattaszerű, ezért ugyanolyan körültekintő ápolást igényel, mint a többi hosszúszőrű fajta kölykei esetében. 7-10 hetes korban a gyapjas kölyökszőrt kezdi felváltani a felnőtt kori szőrzet, ekkor különösen fontos, hogy hetente többször (lehetőleg naponta) kefével vagy sűrű fésűvel dolgozzuk át a szőrt. A váltásnak indult kölyökszőr kézzel is könnyen trimmelhető. A kialakult felnőtt szőrzettel már nem lesz különösebb dolgunk: a heti egyszeri, ritka fésűvel történő karbantartás elegendő. Ha azonban a szőrzet még 6-7 hónapos korban is csomósodik, és rendszeres gondot okoz, nyulunk szőre nem típusos: ez épp elegendő ok arra, hogy ne tenyésszünk vele!
Típus:
A kasmír Nagy-Britanniában elismert fajta, a német szervezetek egyelőre nem kezelik hivatalos fajtaként (2006.). A britek leginkább mini lop (1,6 kg-ig) méretben tenyésztik, de elméletileg előfordulhat dwarf lop (2,381 kg-ig) méretben is. A Kontinens tenyésztői is leginkább mini méretű nyulakkal indították el a tenyésztést.
A kasmír tehát a mini kosorrú típust mutatja: a fej különösen kerek és széles, a törzs tömzsi és vaskos. A kasmír-rajongók szerint a fajta kedves, barátságos természetű, a nyulak mérsékelten élénkek, sokkal inkább kiegyenlített vérmérsékletűek. Ideális kedvencek minden olyan nyúlbarátnak, aki egy kedves, könnyen kezelhető és látványos fajtát szeretne, ugyanakkor vállalni tudja az első hónapok rendszeres szőrápolását.
A kasmír színei a többi törpenyúl-fajtához hasonlóan igen változatos. Jelenleg nem jellemző a színek tiszta tenyésztése.
Magyarországra 2006. júliusában érkezett az első cashmere mini lop, egy kék sziámi bak. (ez vagyok ÉN!!!!!!!) Remélhetően őt további importok követik majd, és a tenyésztés is beindul lassan. (Beindult! :o)))))
A kasmír törpenyúl típusában a mini kosorrúnak, szőrzetében a rókanyúlnak felel meg:
Szőrzet:
A kasmírok szőre a fejen és a füleken rövid, a testen hosszú. A törzs szőrzete egyenes szálú, dús, selymes, végleges hossza 4-7 cm. Fontos követelmény, hogy a felnőtt állatok szőre ne filcesedjen, könnyen ápolható legyen. A kölyökszőr ezzel szemben gyapjas, vattaszerű, ezért ugyanolyan körültekintő ápolást igényel, mint a többi hosszúszőrű fajta kölykei esetében. 7-10 hetes korban a gyapjas kölyökszőrt kezdi felváltani a felnőtt kori szőrzet, ekkor különösen fontos, hogy hetente többször (lehetőleg naponta) kefével vagy sűrű fésűvel dolgozzuk át a szőrt. A váltásnak indult kölyökszőr kézzel is könnyen trimmelhető. A kialakult felnőtt szőrzettel már nem lesz különösebb dolgunk: a heti egyszeri, ritka fésűvel történő karbantartás elegendő. Ha azonban a szőrzet még 6-7 hónapos korban is csomósodik, és rendszeres gondot okoz, nyulunk szőre nem típusos: ez épp elegendő ok arra, hogy ne tenyésszünk vele!
Típus:
A kasmír Nagy-Britanniában elismert fajta, a német szervezetek egyelőre nem kezelik hivatalos fajtaként (2006.). A britek leginkább mini lop (1,6 kg-ig) méretben tenyésztik, de elméletileg előfordulhat dwarf lop (2,381 kg-ig) méretben is. A Kontinens tenyésztői is leginkább mini méretű nyulakkal indították el a tenyésztést.
A kasmír tehát a mini kosorrú típust mutatja: a fej különösen kerek és széles, a törzs tömzsi és vaskos. A kasmír-rajongók szerint a fajta kedves, barátságos természetű, a nyulak mérsékelten élénkek, sokkal inkább kiegyenlített vérmérsékletűek. Ideális kedvencek minden olyan nyúlbarátnak, aki egy kedves, könnyen kezelhető és látványos fajtát szeretne, ugyanakkor vállalni tudja az első hónapok rendszeres szőrápolását.
A kasmír színei a többi törpenyúl-fajtához hasonlóan igen változatos. Jelenleg nem jellemző a színek tiszta tenyésztése.
Magyarországra 2006. júliusában érkezett az első cashmere mini lop, egy kék sziámi bak. (ez vagyok ÉN!!!!!!!) Remélhetően őt további importok követik majd, és a tenyésztés is beindul lassan. (Beindult! :o)))))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)