Aztán a kertben hátul észrevettem egy friss ágyást. Nekem azonnal feltűnt, mert itt a kertben a fű minden folytonossági hiányáért általában én vagyok a felelős. De ezt nem én csináltam, erre emlékszem. Meg is akartam nézni, és kicsit megkaparni, mi lehet ott. De Apa odajött, és csak annyit mondott: "Menj innen, ez Frida helye!" Mást nem mondott, csak állt. Állt ott, sokáig nem mozdult, csak nézte, nézte a kis halmot, és megint könnyes lett a szeme.
Később mondta, hogy "Frida meghalt". Azt hiszem, kezdem érteni. Érdekes, mert mióta itt élek, nem vesztettem el senkit. Nem is értettem, mit jelent ez a szó. Azt persze láttam, hogy Frida nincs többé, és nagyon hiányzik mindenkinek. De először valahogy mindenki úgy érezte, vissza fog jönni. Nem fogták fel, hogy ez nem lehetséges. Én csak egyéves múltam, de azt mondják az embereim, hogy Frida 12 évet élt velük. Húúú.... Fel se tudom fogni... Azt mondják, már én is a család része vagyok, de Frida valami más volt. Valami egyedi, valami különleges. Persze a lökött Ottó és Dice megtesznek mindent, hogy elfoglalják valahogy az embereimet, de Frida nekik is hiányzik. Lehet, hogy nekem is?... Sajnos legtöbbször csak távolról figyeltem, mert Apa mindig azt mondta, hogy őt ne "zaklassam". Frida beteg volt, tudta, és nagyon vigyázott magára. Sokszor kijött utánunk a kertbe, de a nagy labdázásokban nem vett részt. Sokat aludt. Ha találkoztunk, mindig nagyon kedves volt velem. Furcsa. Nem gondoltam volna, hogy egy kutya nekem hiányozni fog...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése