Úgy látszik, nem hiába vésem itt a sorokat... Ma egy Bella nevű hölgytől kaptam levelet. Bella olvassa a blogomat, és próbálja ő is kezelhető szinten tartani az embereit. Most a tapasztalatairól számol be:
"Kedves Félix!
Irigykedve olvastam, hogy te milyen gyakran mehetsz ki a kertbe. Anyáék sajnos nagyon sokat dolgoznak, későn érnek haza, de mindig hagyják, hogy még órákig játsszak velük. Nekem csak hétvégén van esélyem a friss levegőre. Köszönöm, hogy megírtad Anyának hol szerezhet nekem kerti kifutót. Szombaton végre kipróbálhattam. Eleinte nagyon féltem, mert még sosem voltam a lakáson kívül, de hamar rájöttem, nem lesz semmi baj. A kifutó rácsai is ismerősek voltak, hiszen a lakásban hónapok óta azzal tartanak távol Anyáék a TV-től és a hálószobától. Valamiért nem szerették, ha átprogramoztam a TV állvány összes technikáját, és a DVD-k közül kiválasztottam, mit nézzünk este. Abban Anyáék nincsenek egy véleményem, a hálóból miért rekesztettek ki. Anya azért, mert belekóstoltam a szobanövényébe, amiről azt olvasta, hogy mérgező (Diffenbachia, vagy mi). Apa azért tiltott ki, mert belekóstoltam az ágy lábába, pedig az nem is mérgező. Fenyőből van. Nem sértődtem meg nagyon, mert még így is van mivel szórakoznom. Anyáék úgy gondolják nem tudom átugrani a rácsokat, mert a parkettán elcsúszik a lábam ugrás közben. Ők sem mindig tudják átugrani... Nagyon vicces, amikor megbotlanak a szobaajtó rácsában és nagy csörömpöléssel elesnek. Közben olyan szavakat használnak, amiket nem teljesen értek. Gondolom a TV-ben is ezért sípolják ki az ilyet, mert úgysem érti senki.
De térjünk vissza a kifutóra, hiszen arról szeretnék írni neked. Képzeld, Apa nem egyezett bele, hogy mindjárt 2 komplett készletem legyen 12 elemmel, így szombaton elég szűkösen voltam a kertben. Anyának nem engedtem meg, hogy kivegye a szállító dobozomat. Nem mintha féltem volna, de néha bementem, hátha esni kezd. Nem esett. Apa szerint felesleges a második kifutó készlet, ha esetleg nem jön be nálam a kerti élet. Elnézem neki, mert sosem volt még nyula. Igazából emberen kívül még nem volt egyéb társa. Anya aktuális társait (hörcsög, tengerimalac, kutya) persze ismerte, de nem élt egy fedél alatt velük, így nem sokat tudott meg róluk. Rám hárul a nemes feladat, hogy Apának elmagyarázzam, hogyan kell bánni velünk. Nem mindig könnyű, de gyorsan tanul. Vasárnap már meg is kaptam a második kifutó készletemet.
Szombaton egy helybéli macskával is találkoztam. Engem nem zavart, hogy ott van, békésen legelésztem tovább. Ő azonban teljesen kiborult. Anya le is fényképezte. Nem volt okom félni. Anya úgy bezárt a kifutóba, hogy se ki-se be nem juthatott senki. Ha mégis, gondoltam Anya majd megvéd. Mi másért ült volna egész délután a kifutóm mellett? Anyának egyébként könnyű örömet szerezni. Teljesen odavolt, amikor a szállítódobozból kiléptem a fűre, meg amikor elkezdtem legelni. Na persze szép teljesítmény volt tőlem, de ha látta volna, milyen gyorsan el tudok bújni a kertben, akkor lehetett volna igazán büszke rám. De nem engedett ki. Biztosan a következő alkalomra tartogatja. Majd úgy teszek, mint aki nem tudott róla, és meglepődök. Addig is esténként folytatom a nappali átalakítását.
Puszi:
Bella
Ő itt Bella. Hát nem gyönyörű?
Bella a lakásban is szereti kézbe venni a környezet alakítását:
A kerti kifutó első változata:
Ott is vannak macskák...
