A kertben mászkáltam, és beleestem a tóba. A sok növénytől a fene se látta, hogy hol végződik a part, és hol kezdődik a tó... Szóval hopp, és már a víz alatt voltam. Pont becsúsztam a tavirózsa levelei alatt. Apa azonnal elszaladt a nagy hálóért, bár ha kinyújtja a kezét, épp elért volna. Mire odaért, már kénytelen voltam pár kört úszni, mert a part meg olyan, hogy elsőre nem is tudtam kikecmeregni. Meg apa is mindenáron alám akarta dugni a hálót, hogy majd azzal "kimer", de ez nekem persze nem tetszett. Végül kisebb kergetőzés után döntetlenben állapodtunk meg: én mégis kiúsztam felé a partra, ő meg mégis kézzel vett ki.
Rövid törölgetés után letett a fűre, hogy mozogjak, és száradjak. Nagyjából ennyi volt.
Azt mondta, úgy néztem ki, hogy nem tudta, sírjon vagy nevessen... Le is fotózott, bár én meg akartam szerezni a fényképezőgépét, mert hát mégis...
Menekülésem nyomai, már a szárazföldön:
