2008. július 22., kedd

A nyúl és a teknős

(Ezt a képet nem lehetett kihagyni. Félix "lényege" teknős formában. Remélem, Félix is értékelni fogja...
IStván (Apa)


2008. július 19., szombat

Megint nyár van

Ismét itt a meleg, leginkább a lakásban kuksolok. Az utóbbi pár napban viszont egész kellemes idő volt. Apa most itthon van, így sokat vagyok a kertben. :o))) A két eb ma délután fürdött (komolyan: kádban, samponnal meg minden...), és kint a kertben száradtak - így én is szabadon lehettem. Próbáltam megjelölni őket (olyan nagyon friss illatuk volt, az én szagom meg sehol...), de Apa azt mondta, kinyír, ha most megteszem. :o(
Így besértődtem:

Odett és Opál levele

Kedves Félix!
Nagyon sajnáljuk, ami Bellával történt!
Odett és Opál

2008. július 7., hétfő

Bella nem ír többet...

Bellával régóta leveleztünk. Olvasta a blogomat, és képeket is küldött magáról. Én persze nagyon örültem neki.

De ma Bella Anyája írt levelet Apának. A levél hosszú volt és szomorú. Bella a múlt héten megbetegedett. Orvostól orvosig vitték, végül a kórházban halt meg. Anya megírta, mennyire szerették, és Bella hogy élvezte a kerti kifutóját (a blogomon látta először)...

Hát, Apa is említette, hogy a nyulak sem élnek örökké (ez komoly???), de Bella épp hogy csak egy évet élt... :o((((( Ez nem jó...

Apa azt mondja, Bellát nagyon szerették, és biztosan lesz majd utódja. (Persze én is azt mondom, hogy akinek egyszer volt nyula... persze ezt Apa tagadja erősen...) Annyi a sanyarú sorsú nyúl, akinek Belláék jobbá tehetik az életét. De az is lehet, hogy valamelyik komoly tenyészetben születik majd meg az a kölyök, akivel egyszer egymásra találnak...

Viszlát, Bella, egyszer találkozni fogunk majd...




2008. július 1., kedd

A nyúl és a gyerek...

Ma unokáim, Opál és Odett küldtek képeket. Jó az idő, ők is sokat vannak kint a kertben. Opál jól elvan a gyerekekkel. Én is. Egyet már megharaptam. Persze, megfogott és megnyomorgatott. Én még ezt is szeretem, de csak ha én akarom. Ő meg nem kérdezett... Szerencsére az anyukájánál volt ragtapasz.

Amúgy a gyerekek nagyon jó fejek, jönnek ezerrel, nyomulnak oda hozzám, mosolyognak, nevetnek, imádnak. Szabályos rajongótábor. :o)


Én meg néha megúnom, és futásnak eredek mint itt Odett: