Mogyi fiam levele

Kedves Apa!
Már nagyon régen írtam neked, mert amint tudod külföldre költöztem, és hát mostanáig tartott mire rájöttem hogy kezeljem az angol nyelvű számitógépet. Nagyon jól érzem itt magam, tiszta luxus az élet. Most egy óriási luxus kecót kaptam anyától. El is küldöm a képet csatolva.

Ja, és a legnagyobb hírt a végére tartogattam:APA LETTEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 3 fiam és 1 lányom született. Küldök is pár fotót egyik fiamról akit Gagyinak hívnak, a többiekröl majd csináltatok anyával jővő héten. Mindegyik lurkó egészséges és gyönyörű. Képzeld a gyerekek anyja, Anyának a Főnöke... Húúúú. Úgy érzem igy hozzájárultam anya karrierjének építéséhez. Haha. Csütörtökre viszont be vagyok jelentve ivartalanításra.... Ezt sosem bocsájtom meg!! Remélem minden rendben lesz..Most megyek mert van még egy kis rágcsálnivalóm,
Üdvözlettel,
Fiad, Mogyi

A dédunokák 4 hetesen

Alag-Dombi Alfa:

Alag-Dombi Amanda:

Alag-Dombi Aragog:

Alag-Dombi Aragon:

Alag-Dombi Artúr:

Újabb kép

Egy aktuális dédunoka-fotó. Egyelőre propeller-fülekkel...

Dédi lettem!...

Az eseménytelen telet csak Odett unokám levele dobta fel valamelyest.
Persze ő is csak arra emlékeztetett, hogy múlik az idő, hiszen Opálnak kölykei születtek: az én dédunokáim!
Íme Odett levele:

"Kedves Félix!
Karácsony óta nem beszéltünk, nagyon el voltunk foglalva, tudod, a Pasi a szomszéd ketrecben.
Rám maradt a levél megírása mert Opál nem ér rá, így az örömhír közlése is (amit cseppet sem bánok, én is nagyon izgatott vagyok), hogy Opál anya lett!!! Ha az embereim jól számoltak 6 kis csöppség van a fészekben, de ez persze csak találgatás és számlálgatás mert biztosat csak pár nap múlva lehet megállapítani.
Remélem, te is olyan nagyon örülsz mint én, hogy bővült a család. Nagynéni lettem :) !!
Most mennem kell, mert ha jól hegyeztem a fülem lakótársat fogok kapni a hét végén én is.
Puszi, hamarosan jelentkezem és ha sikerül küldök fotókat is a picikről. :)
Üdv,
Odett"

Odett szerencsére képeket is küldött, íme az első dédunoka-fotók:

Karácsony, egyebek, meg a ciki dolog...

Hát, ismét itt az év vége... Régen nem írtam, mert nem történt sok minden velem az utóbbi hónapokban. Bár volt egy kisebb zűr: bebolhásodtam (!). Apa mondta, hogy ezt inkább ne is írjam meg ide a blogra, mert tök ciki... Persze: el kellett telnie egy kis időnek, mire Apa észrevette a dolgot. Aztán meg jött minden: bolhacsepp, spray, fürdetés, még egy fürdetés. Brrrr... Ezt is a kutyáktól kaptam el. Apa nem gondolt rá, hogy bolhák engem is szerethetnek, csak akkor derült ki a dolog, amikor már visszaugráltak rólam a kutyákra. Mindegy. Túl vagyunk rajta. A bundám azóta is hatalmas, de kell is, mert minden nap kijárok kicsit a kertbe, még a mínuszokban is kint vagyok pár percet. Meg kell nézni, rendben van-e a kert, meg hát a kutyákat is meg kell kergetnem, amikor labdáznak.
Szóval, ettől eltekintve kissé unalmasan telik az időm. Ma végre kaptam egy levelet meg pár képet az unokáktól. Képzeljétek: bepasiztak! Íme a levél:

"Kedves Félix!
Hogy telt a Karácsonyod? A miénk jól, még a fa alá is beengedtek minket. A legkisebb ember miatt magasra kellett tenni, így nem maradhattunk felügyelet nélkül ott, mert leestünk volna. Aztán mikor a szobában szaladgáltunk ránk szabadult a 2 legfiatalabb ember. A kisebb még a szuszt is kiszorította Odettből, de mikor anyukája rászólt, szépen simogatott minket. Opál elég morcosan viseli a szekatúrát, így ő beül a kiságy alá ahol a kisember nem éri el.
Van egy nagyon csinos himalája srác a szomszéd ketrecben, de csak én sétálhatok vele mert Opál őt sem szereti, ha fülhosznyira kerül hozzá azonnal nekiesik és megharapja. Szegény Orti. Nem is értem mi baja vele Opálnak :( Én kedvelem.

Reméljük, te jól vagy.
Sok-sok puszi-nyuszi.
B.U.É.K Félix!

Opál és Odett!"


Szóval, mindnekinek B.Ú.É.K. tőlem is:
Félix

Az unokák:

A pasi:

Fürdés. Természetes módon... :o(

Épp tegnap írtam, hogy mostanában semmi sem történik. Hát, ma történt...
A kertben mászkáltam, és beleestem a tóba. A sok növénytől a fene se látta, hogy hol végződik a part, és hol kezdődik a tó... Szóval hopp, és már a víz alatt voltam. Pont becsúsztam a tavirózsa levelei alatt. Apa azonnal elszaladt a nagy hálóért, bár ha kinyújtja a kezét, épp elért volna. Mire odaért, már kénytelen voltam pár kört úszni, mert a part meg olyan, hogy elsőre nem is tudtam kikecmeregni. Meg apa is mindenáron alám akarta dugni a hálót, hogy majd azzal "kimer", de ez nekem persze nem tetszett. Végül kisebb kergetőzés után döntetlenben állapodtunk meg: én mégis kiúsztam felé a partra, ő meg mégis kézzel vett ki.
Rövid törölgetés után letett a fűre, hogy mozogjak, és száradjak. Nagyjából ennyi volt.

Azt mondta, úgy néztem ki, hogy nem tudta, sírjon vagy nevessen... Le is fotózott, bár én meg akartam szerezni a fényképezőgépét, mert hát mégis...

Menekülésem nyomai, már a szárazföldön:

Unalmas nyár a kertben...

Kábé ennyi történik velem mostanában (de legalább látszik a képen, hogy végre kinőtt a szőröm :o) :

Ez most a kifutóm. Meg az idei bútoraim. Apa nem egy nagy bútor-dizájner, mindenesetre jól jönnek a polcok estefelé, amikor párás a fű, és felpattanok rájuk, mert útálom, ha vizes a lábam...

A békám. Valahogy az az érzésem, nem szeret annyira, mint én őt...